Ellenben egy olyan csapat táborához látogattunk el akikkel előzetesen is úgy számoltunk, hogy az ország egyik legjobban "összerakott" tábora abból a 4-ből amit szeirntem mindenki ismer. Igazi kosárszentély és oroszlánbarlang. És valljuk meg őszintén, nem a legjobb a hírük. De nincs az az isten, hogy kihagynánk szóval beneveztünk a "From Zagyva to Zagyva tour-ra" lesz ami lesz, leszarjuk. 

 

Külön öröm volt, hogy most mindenki megerőltette magát és összejött a nagybusz is, sőt még többen is. Nagybuszon rossz hangulat még nem volt. Jól bevált menetrend, készlet feltöltés, fogyasztás, töltés, kiegészülve Gipszes basztatásával ami már kihagyhatatlan kellék a buszon a hangulat fokozására.

 

 Időben is voltunk, úgyhogy megálltunk Jászteleken (ha jól emlékszem) amiből igazi kis kultikus központot varázsoltunk, megdobva némileg a kocsmárosnéni forgalmát. Szó szerint megszálltuk a helyet és felfedeztük, hogy itt igen pezsgő, és nagyon komoly kultúrális élet vala. Egyből egy buli promójába futottunk. Komolyan mondom, ha nem a Szolnok vár ránk, akkor ott maradunk a Taxis Pityura meg a Sárkány nevű úriember fergeteges koncertjére. Bár nem tudom merre lett volna a nagyszínpad de az biztos hogy végigzúztuk volna. Szintiboy összekaphatja magát de kurvára... Ja, a plakátot kedves kollégánk P. természetesen eltette. Jól fog még jönni amikor sírni támadna kedvünk egy-egy meccsünk után.

Sajnos egyszer minden jónak vége szakad, így ott kellett hagynunk ezt a fullos kis szórakozóhelyet (amúgy a templom mellett volt) és irány a Tiszaliget. 

 

Elképzelés: végignyomjuk akármennyivel is égünk, és csak magunkkal foglalkozunk még ha csak annyi is látszik belőlünk hogy tapsolunk és nem hallatszik ki semmi. Ha pedig megtalálnak minket akkor megtalálnak, majd lesz ami lesz. Nem utolsósorban pedig kíváncsiak voltunk egy tökéletesen funkcionáló szervezetten működő táborra.

Nálunk is vannak régi veteránok de 1 éve álltunk össze igazán. És én pedig azt mondom a jobbtól nem szégyen tanulni, ők sem biztos, hogy így kezdték, nekik sem 2 perc volt eljutni erre a szintre. Szerintem ezt ők is tudták, jegyzetfüzettel és fényképezőgéppel a kezünkben számítottak ránk. Persze csak képletesen, de szerintem mindenki tudta, hol a helyünk a világban. Azért külön felhívtuk mindenki figyelmét, hogy sincs önálló akciózás, senki nem megy egyedül sehova, ha 1 ember megy mindenki megy! Úgy gondolom végül fegyelmezetten be is tartottuk amit elterveztünk.

 

A végén azért meglepődtünk. Egy rossz szót nem kaptunk, a legjobban még a rendőrök basztattak minket hogy siessünk már meg hogy mennének. A büféhez is simán járkáltunk, bár eleinte mintha furcsán néztek volna ránk de utána gondolom átgondolták, hogy milyen lehet az élet kiszáradva és hát a sörrel nem lehet viccelni. Egy olajos fickó még meg is lepődött hogy új sáljuk van, azt hitte szolnokiak vagyunk :D

 

A meccsről.

Előre szólok, hogy azt sem tudom mi a végeredmény, csak hogy 29 pont. Nem igazán követtem a pályán zajló eseményeket szóval a játékunkról mást kérdezzetek. De ahogy észreveszem az első negyedben még tűrhetőek voltunk, aztán nemes egyszerűséggel bezúztak minket. Meg ahogy hallom mi is asszisztáltunk hozzá bőséggel. Ami feltűnt, hogy nem volt reklamálás (csak 1-2 de mondjuk Hartyányi fújt szóval az belefér) nem volt kakaskodás, mutogatás. A táborok is magukkal foglalkoztak, és mintha még fújolás se lett volna büntetőknél. Már-már sziruposan sportszerűen folyt a meccs. A végén meg már annyira nem találtam szavakat, hogy azon tanakodtam hazafelé fel kell gyújtani egy benzinkutat, hogy visszaálljon az egyensúly az erőben.

 

A csarnok előtt még váltottunk pár szót a szolnoki arcokkal, Gipszes valahogy beszerzett egy Oil Boys sálat (feltehetően nem küzdelemben szerezte :D vagy ha igen az max csocsó volt szerintem) de a rendőrök már nagyon mentek volna haza így eléggé sürgettek minket. 

 

Összességében a meccstől azt kaptuk amit várunk. A hangulattól és a szolnoki tábortól pedig többet mint amit vártunk. Aki kihagyta az bánhatja (tényleg kosárkarácsony), mert az ilyen meccsek miatt érdemes vérhólyagosra dobolni a kezeinket, és gyulladtra ordítani a hangszálainkat. Az, hogy ennyien meg tudtunk jelenni és érdemben tudtunk szurkolni az szinte hihetetlen. Magunkhoz mérten túlteljesítettünk az biztos. Én nagyon büszke vagyok mindenkire. Csak mostmár hozzuk ezt a formát mindig és akkor határ a csillagos ég!!!

 

HAJRÁ SESE!!!