Az első hazai mérkőzésünk október 17.-én lett volna (addig is nehéz volt várnunk, de a meccs el lett halasztva), így mégjobban fel voltunk csigázva egy kis hazai derbire.

 

Mi szurkolói részről már nagyon készültünk, saját domain név, saját weboldal, szurkolói sálak, dalok összeírása, drapik, molinók, saját pólók készítése, stb. Már a keddi napon egy viszonylag jelentős létszámú szurkolói összejövetelt tartottunk törzshelyünkön, ahol hangulatfokozóként a soproni meccs ment aláfestésként, s a torkokba hűs alkoholtartalmú nedű is került.

 

Szóval felfokozva vártuk a szombati napot, többen már a meccs kezdete előtt két órával a csarnokban voltunk, kiraktuk a kirakandókat, dobverőket szétosztottuk, elrendeztük sorainkat.

Fél 6 felé már teljes volt a szurkolói stáb, a különböző melegítő helyekről megérkezetek a brigádtagok, s a többi szurkoló, néző is. Sok régi/új arc is megjelent, mindenki kíváncsi volt a bemutatkozásra. Szétszórtam a még nálam lévő sálakat, behajtottam a pénzeket, s elfoglaltuk a helyünket.

 

A mérkőzés előtt lézershow, s csini mazsorett lányok között mutatták be idei csapatunkat. Először láthattuk hazai pályán az új csapatmezt, melegítőt,s a teljes stábot.

A csapatbemutató végén mi is készültünk egy kis koreográfiával a szektorban, ami szerintem nagyon jól sikerült, Paczo testvér nemhiába tervezgetett, festegetett, dolgozott vele. https://www.youtube.com/watch?v=xU8smnHskQI

 

És végre elkezdődött a játék ! Az elején jól kezdtünk, vezettünk, de már az elején látszott, hogy ez szoros lesz, s szerencsére partiban vagyunk a Dombóvárral. A szurkolást nagy erővel kezdtük, Grigoval lementünk a 2. sor környékére a dobokkal, meg a 2 kisebb dob is ott volt a közelben, így 4 dobbal tudtuk adni az ütemet. Paczo az első sorban a megafonnal vezette fel a rigmusokat, s a többiek teli torokból ismételték. Az első negyed egy pontos dombóvári előnnyel zárult.

 

A második negyed közepén kicsit meglépett a vendégcsapat, de a félidőre feljöttünk, 35-39 volt oda.

 

A szünetben az egyesület vezetése több elismerést adott át azoknak az embereknek, akik sokat tettek a salgótarjáni kosárlabdáért, vagy azért hogy a csapatunk az A osztályban játszhasson.

Mi is adtunk át pár szurkolói sálat az egyesület vezetőinek, s az arra érdemes személyeknek.

 

Elismerésben részesült két „öreg” szurkolónk is, (bár tőlem fiatalabbak…) névszerint Maring és Paczo. Ezúton is gratulálunk nekik, s köszönjük hogy továbbra is szívvel-lélekkel szurkolnak, oktatnak bennünket „fiatalokat”. Évtizedes szurkolói múlt áll mögöttük, így elfogadjuk tanácsaikat.

 

A harmadik negyed elején feljöttünk 2 pontra, de aztán a vendégek kicsit nagyobb sebességre kapcsoltak, a negyed végére 10 pont körüli előnyük volt. A bírókat néha szidtuk, a vendégek 13-as jones nevezetű játékosa enyhén szólva sem váltotta ki szimpátiánkat, de ennek nem csak a jó játéka volt az oka, hanem a bunkó viselkedése is irányunkban. Bátor a srác, ráférne egy kis eligazítás…

 

Az utolsó negyedet 6 pontos hátrányban kezdtük, ez még adott okot a reményre. A szurkolást talán mégnagyobb vehemenciával folytattuk, sálakkal a kézben tornáztattuk is magunkat néha, ez új dolog, mivel eddig nem volt sálunk. A csapatunk játéka már sajnos nem alakult ilyen jól, benyeltünk jópár triplát, s nem volt rá válaszunk. A mérkőzést 16 pontos hátránnyal zártuk. Kicsit el voltunk szomorodva, hiszen többször vezettünk, de sajnos a végére most is elfogytunk. A szurkolásunkkal elégedettek voltunk, úgy gondoltuk mi kiadtuk magunkból amit tudtunk, jól éreztük magunkat.

 

Összecuccoltunk, majd levonultunk a csarnok elé, páran Rickey-vel fotókat készítettek, a játékosainknak egyébként volt valami party a meccs után, ők oda mentek. A Dombóváriak lassan elfoglalták helyüket a buszon, jones mutogatott továbbra is, nem bírt magával…

De volt egy jó poén is : dombóvári busz el, aztán egy játékosuk még megjelent a buszukat keresve…Közöltük vele, hogy az biza elment pajti, s nélküled ! Gyors telefonálás, busz vissza, jones megint köcsögösködik, de legalább páran meg tudták neki mutatni azt a testrészüket amit csak az urológusnak szoktak…

 

Gyors tanácskozás, hol fojtsuk a bánatunkat alkoholba ? Irány a Jager ! Vagy 30-an voltunk ott, kis afterparty, elemzés, miegymás. 11 után lámpalekapcsolással tudatták, hogy most már mehetnénk ahová akarunk. Van aki haza, de többen egyéb vendéglátóipari egységek felé vették útjukat.

 

A célállomás a Pécskő Café lett, ahol karaoke-val folytattuk, miután újra egyesítettük erőinket. Megjelentek a játékosok közül is többen, a fél U20-as csapat, a nagyoktól B.Ati,  Buci, Jackson, Krisz,. Kicsit velük is kielemeztük mi hogy volt, de alapjában jó hangulatban telt az éjszaka (nekünk biztosan, a játékosok kicsit el voltak kenődve).

 

A legkitartóbbak hajnal 4 felé értek haza (mint én…), de elmondhatjuk, hogy szurkolói oldalról jól sikerült az első hazai meccs, bizakodva várjuk a folytatást, ami most nagyon hamar, már szerdán eljön, egy jó erőkből álló Körmend ellen, de tudjátok, a remény hal meg utoljára !

 

Hajrá SESE !